Fuerteventura déli része négy keréken
Frissítve: okt. 8.
Sómúzeum, kecskesajt manufaktúra, aloe vera farm, Playa de Cofete
A fuerteventurai nyaralás összefoglalójában írtam arról, hogy betegen mentem, így a
kirándulásokat igyekeztünk úgy szervezni, hogy a lehető legtöbb dolgot meg tudjuk nézni, de ugyanakkor pihenésre is jusson idő. Most a sziget déli részéről írok, az északi kirándulásunknak egy másik bejegyzést szentelek.
Amikor arról böngésztem, hogy mit érdemes itt megnézni, akkor nagyon sok lehetőség jött szembe, a bőség zavarában nehéz volt rendszerezni a dolgokat. Ilyenkor az a taktikám, hogy a google maps-en beütöm az összes helyet, ami érdekesnek tűnik. Vizuális típus vagyok, így ez most is sokat segített nem csak abban, hogy szelektálni tudjunk a látnivalókat illetően, de abban is, hogy kialakuljon egy logikus útiterv.
A szállásunk Caleta del Fuste-ben volt a sziget keleti partján nagyjából fél úton az északi és déli rész között. Ez szerencsés volt, mert így mindkét területet könnyedén be tudtuk járni, semmi sem volt túlságosan messze.
Úgy indultunk el a kb. 10 percre levő sólepárlóba és a hozzá tartozó múzeumba, hogy nyitásra odaérjünk (minden nap 10-től este 6-ig látogatható, honlap). Inkább én voltam az, aki szorgalmazta, hogy ne hagyjuk ki, pláne, ha ennyire közel van. Nem voltak hatalmas elvárásaim, de a végére nagyobb élmény lett, mint gondoltam. Érdekes volt látni a sólepárlás helyi történetét és azt a kemény, kétkezi munkát, amivel a mai napig is űzik ezt a mesterséget. A hely különlegessége, hogy a Fuerteventurán kiállított két bálna csontvázból itt található az egyik (a másik Morro Jable-ban van, egészen délen). Váratlan, de semmiképp sem kellemetlen társaságként szolgáltak a kis mókusok, akik meglehetősen közel merészkedtek hozzánk néhány jó falat reményében.
Tovább indulva a következő megállónk egy kecskesajt manufaktúrában volt (La casa del Queso). A sziget érdekessége, hogy a legkopárabb részeken is lehet legelésző kecskékkel találkozni. Nagy sajtkedvelők lévén nem hagyhattuk ki ezt a helyet Ádival. Körbe tudtuk járni a sajtkészítés lépéseit, meg lehetett nézni egészen közelről az állatokat és lehetőség volt kóstolóra, sajtvásárlásra is. Ha tudod, hogy útba ejtesz valami hasonlót, akkor érdemes vinned egy kis hűtőtáskát jégakkuval, arra az esetre ha vásárolnál, így nem romlik meg a portéka mire hazaérsz a kirándulásból. Pro tipp: ha te is elfelejtesz a feladott bőröndben jégakkut pakolni, ahogy többnyire én is, akkor egy lefagyasztott fél literes víz is megteszi. Fuerteventurán vétek kihagyni a kecskesajtot és a kecsketejből készült helyi likőrt is (Licor de Leche de cabra).
Következő állomásunk egy aloe vera farm volt (Canary Aloe Vera Finca). Körülnézhettünk az ültetvényen, illetve a boltban mindenféle, aloe verából készült kencéket lehetett vásárolni. Nekünk bevált csodaszerünk mindenféle égésre - napozás után és konyhai balesetnél is aranyat ér. Szép volt a hely, de ne legyenek nagy várakozásai senkinek, aki ide ellátogat, semmi extra, inkább az érdekesség kategóriába esik. Ha színesebbé szeretnél tenni egy hasonló kirándulós napot, útba ejtheted a közeli botanikus kertet és az állatkertet is.
Beültünk az autóba és tovább hajtottunk a sziget egyik leghíresebb látványosságához, a Cofete Beach-hez. Az út kalandos volt, egy ponton túl már aszfalt sem volt ott, ahol haladt az ember a kopár, kietlen tájon. Tipp: ha te is autóbérlésben gondolkozol, vedd figyelembe, hogy a kölcsönzési feltételek gyakran tiltják a földúton történő használatot. Az ebből eredő meghibásodás vagy kár költségeit rád terhelhetik. Egy bő óra múlva elértünk a Cofete partjára nyíló kilátóponthoz (Mirador de Cofete). Szavakkal nem tudom leírni azt a látványt, egyszerűen lélegzetelállító volt. Egy végtelennek tűnő, több, mint 12 km hosszú partszakaszt tárult a szemünk elé, amit a Jandía Természeti Park hegyvonulatai védtek a sziget belseje felől. Azt gondoltam, hogy ha a világnak lenne vége valahol, akkor így tudnám elképzelni. Ez lett a kedvenc helyem Fuerteventurán (micsoda meglepetés).
Mielőtt tovább mentünk volna a tengerpartra, útközben célirányosan megálltunk egy étteremnél, amiről egy vlogban hallottunk (Restaurante Cofete). Ha csak szembe jön velünk, nem biztos, hogy be mertem volna oda ülni. A hely kívülről nem volt bizalomgerjesztő, egy végtelenül egyszerű, szinte a semmi közepén levő falucskában található. Az étterem teraszától néhány méterre egy közepesen kopasz kakas kukorékolt hasonló állapotú tyúkok között egy kiszáradt kút mellett. A felszolgálók angol szókincse és a mobilinternet jelerőssége (vagyis inkább azok hiánya) izgalmassá tette a választást az étlapról. Ha erre jársz és szeretnél egy autentikus élményt, akkor mindenképp térj be ide. Kétségeink ellenére jót ebédeltünk itt (nem, nem lett semmi gyomorpanaszunk utána).
Jóllakottan tovább álltunk és nem sokára el is jutottunk a Cofete Beachre. A parton nagyon élveztük a nagy hullámokat, ugráltunk, pancsoltunk, hűsöltünk. Ha itt jársz, készülj arra, hogy sehol nincs egy talpalatnyi árnyék sem, kivéve ha viszel magaddal valamit (pl. napernyőt). Kora délelőtt vagy késő délután érdemes ide megérkezni, hogy a nap te tűzzön olyan erősen és élvezhető legyen a strandolás.
Fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza. Este, a képeinket böngészve nem hittem el, hogy ez a hely létezik, és hogy egy ilyen kopárnak tűnő sziget mennyi csodát rejtegethet.
Ne maradj le a fontos részletekről, olvasd el a kapcsolódó cikkeket, hogy többet megtudj a látnivalókról és kész útitervekkel vághass neki te is az utadnak!
Ha tetszett a cikk, ne felejts a szívecskére kattintani jobb alul és oszd meg másokkal is!
Comments